“Vannak dolgok, amiket mintha öröktől fogva tudna az ember. Ilyen például, hogy a ciciből tej jön, hogy bizonyos pillantás után pofon következik, vagy hogy a régi Corolla GT jó autó.”
Pénteken véletlenül megnéztem az HBO-n a Papírkutyák című magyar alkotást. Tipikus magyar film, a sztoriról annyit, hogy egy kellően szerencsétlen és elmebeteg banda akar bankot rabolni benne, több kevesebb sikerrel. A film maga nem igazán nyerte el a tetszésemet, de nem is ezért írok róla. A bankrabláshoz általában autó is kell, nem tudom rajtam kívül hányan vették észre - valószínűleg nagyon kevesen - hogy erre a célra egy AE82-es Liftback Toyota Corollát használtak a filmben.
Ilyet ni :

Ezek a Corollák a valaha volt legjobb bankrablóautók!.
Az autógyártás sötét korszakában gyártották őket, vakoktól vakoknak. Mindhalálig. Ekkor ugyanis a felismerhetőség nem szerepelt a tervezési elvárások között, ráadásul bűn randa. Olyan tipikus 80-as évekbeli kicsi, japán hogyishíjják. Ha a rablásnál van is szemtanú nem fogja tudni megmondani, hogy a harisnyafejű haramiák milyen autóval menekültek, talán olyan Nisszán, Micsubicsi vagy Toyota. De annyira jellegtelen, hogy az átlagember még a színét is simán elfelejti.

Pedig volt belőle GT is. (AE86)

1.6 literes, duplavezérmű tengelyes, 16 szelepes, 120-130 lovas, hátulhajtós, merev tengellyel amibe mechanikus sperr került. Akkoriban senkit sem érdekelt, 15 évvel később kultusztárgy lett. Ma Magyarországon is él pár száz ember aki rajongja, ebből 30 felismeri abból is 25 azért mert van neki. Semmi újítást nem adott az autóiparnak, nincs benne semmi szexis és jól marketingelhető ezért gazdaságilag már az első perctől halálra volt ítélve. A vevők pedig semmiről nem hitték el hogy gyors lehet amin nem volt egy hatalmas Turbo matrica.
Pedig még egy ‘mezei’ 1.6-os is - a maga 86 lóerejével és 940 kilós súlyával - fürgének mondható. Régen én is írtóztam tőle, ma meg már nedves álmaim egyike, úgy a GT, mint a mezei verzió…
Függöny.
Design by Simon Fletcher. Powered by Tumblr.
© Copyright 2010